Az elmúlt napokban részt vettem Csont Attila #businesskihívás mozgalmában, amely keretében a májusi hónapban minden nap posztoltunk a közösségi médiába – konkrétan az instagramra. Ez a mozgalom ihlette ezt a kivételes cikket, ugyanis most, az előzőekkel ellentétben nem egy tudásanyagot, vagy motivációs löketet hoztam nektek, hanem a saját élményeimet és tanulságaimat. Azt hiszem, ha már blogról van szó, ez még belefér, ráadásul ti is megszavaztátok insta storyba, hogy jöhet ilyen tartalom is.
A kihívás előtt
A kihívás előtt nem posztoltam napi szinten, de azért heti 3-4 poszt kiment sőt, amikor készen lett az insta oldalam, akkor az első 1-2 hétben minden nap tettem ki új tartalmat. Ez azért volt könnyű, mert előre gyártottam néhány posztot, így nagy problémát nem jelentett kitenni őket.
Aki esetleg nem követne instán, annak csak röviden: kétféle tartalmat szoktam közzétenni: Az egyik az idézetes posztok, a másik pedig az a poszt, ami egy blogbejegyzésemet harangozza be.
A kihívás kezdetén
Az elején, kb egy-másfél hétig nagyon lelkes voltam a kihívást illetően és igazán örültem, hogy belefogtam. Akkor még voltak előre gyártott posztjaim, így egyszerű dolgom volt. Ami miatt nehézzé vált a kihívás, az az volt, hogy nekem alapvetően kialakult egy olyan ritmus, amelyben minden 3. posztom egy blogposzt volt. A blogposztjaim többsége pedig nagyon nagyon hosszú, de ezt ti, olvasóim úgyis tudjátok 🙂
Így aztán, amikor elkezdtem a kihívást, azzal az elhatározással indultam neki, hogy minden harmadik posztom mögött egy blogposzt is lesz. Na most egy blogposzt megírása körül-belül egy fél nap. Nagyjából ez a következőkből tevődik össze:
- Kitalálni, hogy miről írjak
- Összeszedni a gondolataimat
- Ha szükséges, akkor kutatómunkát végezni, utána olvasni dolgoknak
- Megírni a blogot
- Megformázni a blogot
- Képeket keresni hozzá
- Beállításokat csinálni a honlapon
- Posztot készíteni belőle
Így azt hiszem világosan látható, hogy az, amivel ti találkoztok és mondjuk 5 perc alatt végigolvassátok, az nekem 5 óra munka is lehet, hogy az úgy nézzen ki és olyan minőségű legyen, mint amilyennel ti találkoztok. Mivel imádom csinálni, ezért ez nem jelent számomra gondot, a probléma akkor kezdődik, amikor annyi feladat torlódik fel, hogy ez háttérbe szorul.
Az első hét
Az első hét még egészen jól ment. (Most az első hét alatt az első 10 napot értem, mert maga a kihívás egy pénteki napon kezdődött és az utána lévő hét vasárnapi napjáig számítom most az első hetét a kihívásnak.)
Az előre gyártott posztok mellett viszonylag könnyen tartani tudtam a tempót, három cikket írtam meg azon a héten: A Hogyan tűnj ki a piacon, ha sokan vannak? cikket, ami az egyik kedvencem és nagyon tartalmas lett szerintem. A másik pedig a Kezdőként profin vloggerkedni? című, ami szerintem szintén jól sikerült és ezt a témát ti kértétek és szavaztátok meg instagramon. Majd következett A szemet gyönyörködtető posztok titka című bejegyzésem, ami egyébként azóta is magasan a legnépszerűbb bejegyzésem volt.
Az első hét jól ment, viszonylag könnyű volt, lelkes voltam.
A második hét
A második hétre már elkezdtek fogyni az előre gyártott posztok, így volt olyan, amit későn posztoltam csak ki, a nap végén. A blog bejegyzéseket sikerült tartanom, azon a héten született meg az Így kezdj neki az énmárkád építésének című cikkem. Ez emlékszem, hogy kicsit utolsó pillanatban íródott, a posztot kitettem aznap este éjfél előtt, a blogbejegyzést pedig utána 1 órával tettem mögé, mert még nem volt megformázva. Itt már azért éreztem a nyomást és bár többen is dicsérték ezt a cikket is, én a sürgető érzés miatt nem találtam az igazinak, ennek ellenére ez a második legolvasottabb bejegyzésem.
Ezek után három nappal szintén egy olyan poszt következett, amely mögött egy blogbejegyzés húzódott meg, ez pedig a 12 gesztus, ami az ügyfeledet lenyűgözi cím alatt található meg. Erre büszke voltam, szerintem jól sikerült és a másikkal ellentétben nem is éreztem elkapkodottnak. Ez mégis “csak” a negyedik legolvasottabb cikkem lett.
A harmadik hét
A harmadik héten kezdődött a káosz. Itt már képtelen voltam tartani a blogbejegyzéseket. A hétfői napon még sikerült, amikor elindult a Hol posztoljak sorozatom első része, ahol a facebook oldalakat és csoportokat vettem górcső alá. Ez egy nagyon tartalmas és velős cikk lett, amire büszke voltam. (Nem mellesleg a harmadik legnépszerűbb írásom) Itt jött is egy kis nyugodtság, hogy milyen jól kitaláltam ezt a sorozatot, így akkor a következő 3-4 bejegyzésem témáján már legalább nem kell gondolkodni – amivel azért elég sok időt tudok spórolni. Akkor viszont még nem sejtettem, hogy ez nem azon a héten fog megszületni. Ezek helyett a megszokott idézetes posztok kerültek ki, tehát a kihívást azt teljesítettem, csupán a saját szabályaimat szegtem meg.
Különben az egyszerű idézetes insta posztokat is leggyakrabban 23:00-24:00 között tettem ki, azonban azokat viszonylag hamar 15 perces munkával elkészítettem (persze amikor a bejegyzések alá kisregényeket írtam, akkor ehhez azért hozzátolódott 15-30 perc is akár).
Annak ellenére, hogy a kihívást teljesítettem az adott héten, volt bennem egy kis csalódottság érzés, hiszen szerettem volna tartani azt a tendenciát, hogy minden harmadik bejegyzésem egy blogcikkem beharangozója. Viszont azt gondolom, hogy fontos az életünkben priorizálni, és bizony van, amikor bejön egy nagyobb megbízás, egy ügyfélmunka akkor igenis háttérbe kell szorítani a hobbijainkat, a saját dolgainkat és a pénzszerző tevékenységekre fordítani a nagyobb hangsúlyt. Úgy gondolom tehát, hogy jól döntöttem összességében.
A negyedik hét
A negyedik héten már visszaállt a rend és ismét tartottam azt a rendszert, amit elképzeltem. Amikor ezen a héten a Hol posztoljak II. részét is kitettem, akkor előtte már 9 olyan nap telt el, hogy nem jöttem ki új blog bejegyzéssel. Ahhoz képest, hogy azért heti 2-3 cikket beharangozó posztot általában ki szoktam tenni, ez most egy viszonylag hosszabb szünet volt. Viszont arra nagyon figyeltem, hogyha újra kijövök egy tartalommal, akkor az ismét hasznos és értékadó legyen és azt gondolom, hogy ez sikerült, amikor az instagramról írtam.
A másik blogbejegyzésem is időben kijött, ami már a Hol posztoljak III. része volt, a YouTube csatorna berobbantásáról. (Ami az ötödik legnépszerűbb cikkem).
A kisebb, idézetes posztok ugyanúgy kimentek ezen a héten is, továbbra is az éjfél előtti órákban.
Mi történt a kihívás után?
Erre magam se gondoltam volna, de hátradőltem. Mivel már nem volt rajtam a kényszer, hogy most minden nap posztolni kell, ki is hagytam öt napot és nem tettem ki semmit. Egyrészt lekerült róla a fókusz, másrészt pedig egy kicsit ültem a saját bemutatkozásom felett, hogy “Kitegyem? -Ne tegyem?”.
Most akkor érdemes minden nap posztolni?
Azt gondolom, hogy nem feltétlen kell minden egyes nap posztolni, bár hátrányom nem származott belőle. El tudja vinni az időt és azt gondolom, hogy az instafiókom minőségét is némileg talán hígította, hogy ennyi sok idézetes posztot tettem ki, amikor blogot kellett volna, holott alapvetően nem egy motivációs oldal, hanem egy marketing és vállalkozás témájú blog oldal vagyok.
Jó dolog minden nap ott lenni a célcsoportod fejében, ezért mindenképpen megérte és a 30 nap után büszke voltam magamra, hogy megcsináltam.
Aki elindul egy ilyen challengeben, annak azt javaslom, hogy könnyítse meg a dolgát olyan módon, hogy legyenek „tartalék” posztok, amiket akkor tud kitenni, amikor annyira szorítja az idő, hogy 5-10 percnél egyszerűen nem tud vele többet foglalkozni.
A másik, amit még ajánlatni tudok, hogy keress olyanokat, akikkel együtt tudjátok csinálni a posztolós kihívást. Nekem nagyon nagy erőt adott, hogy minden nap pipálgattam az excelben, hogy hanyadik posztot teszem ki és, hogy láttam, hogy mások is aktívak.
Érdemes csinálni egy ilyen challenget?
Igen. Még ha csak 30 nap is, de szerintem hasznos volt, és örülök, hogy végigcsináltam. Egyrészt a kitartásodat is megerősíti, másrészt pedig tényleg minden egyes nap eszébe fogsz jutni a követőidnek, ott leszel a tudatukban. Arra viszont nagyon figyelj, hogy olyan tartalmat tegyél mindig közzé, amelyet büszkén vállalsz és nem a kényszer szülte. Ahogyan fentebb is írtam, én úgy vágnék neki, hogy tömbösítem a tartalomgyártást, hogy egy nehezebb napon is csak néhány kattintással ki tudd tenni a posztodat és így biztosan teljesíteni tudd a kihívást.
Hogyan tovább?
Jelenleg úgy gondolom, hogy nem fogok minden nap posztolni, de szeretném tartani, hogy minden harmadik posztom az blog legyen. Gondolkozom azon is, hogy az idézeteken kívül még milyen gyorsan elkészíthető, ugyanakkor értékes tartalmat adhatnék. Az biztos, hogy a kihívás megtanított arra, hogy:
- A minőség fontosabb, mint a mennyiség
- A helyes priorizálás nem baj, ha felülír szabályokat
- Néha a kiskapuk nagy segítséget jelentenek
- Együtt, több emberrel egy nagy kihívást átvészelni mindig könnyebb
A júniusi kihívás egyébként a kapcsolatépítésről szól, ha gondoljátok erről is hozok majd egy élménybeszámolót.
Business Blogger